A kamionok a legveszélyesebbek az utakon

Rekordközeli összeg folyt be tavaly kötelező gépjármű-felelősségbiztosításokból (kgfb) a biztosítókhoz – derül ki a Magyar Nemzeti Bank (MNB) friss adataiból. A teljes bruttó díjbevétel csaknem 24 százalékkal nőtt 2016-hoz képest, és meghaladta a 130 milliárd forintot, ennél csak egyetlen évben, 2007-ben volt magasabb. A biztosított gépjárművek száma minden korábbi csúcsot megdöntött, több mint 4,76 millió autós kötött kötelezőt, az átlagos éves díj 27,5 ezer forint körül alakult.

A károk száma is növekedett ugyanakkor 12 százalékkal, a kárgyakoriság aránya 2010 óta a legmagasabb értéket vette fel: a biztosított járművek 3,33 százaléka okozott olyan balesetet, amelynél igénybe kellett venni a kgfb-t. Több mint 158 ezer esetben jártak el a biztosítók, amelyek 37 milliárd forintot fizettek ki a károsultaknak, és csaknem 40 milliárd forintnyi függőkár-tartalékot képeztek a későbbi kifizetésekre. Az átlagos kárérték is egyre nagyobb, tavaly már 484 ezer forintra rúgott. A legveszélyesebbek a kamionok az utakon: a 36 424 vontató csaknem negyede okozott kárt tavaly, ráadásul az átlagos kárérték is a vontatóknál a legnagyobb, meghaladja az 1,2 millió forintot. Nem véletlen, hogy ezeknél a járműveknél több biztosító is durván árat emelt az elmúlt években.

A próbarendszámos autók is az utak ördögeinek számítanak. Tavaly minden ötödik okozott kgfb-s kárt, átlagosan 373 ezer forint értékben. A buszok is sok káreseményben vesznek részt, minden nyolcadik karambolozik úgy, hogy a sofőr a hibás. A kárgyakoriság a buszok méretével párhuzamosan nő, a 80 férőhelyesnél is nagyobb járműveknél 18,4 százalék volt tavaly. A buszok egyébként átlagosan 540 ezer forintnyi kárt okoznak.

A személyautókról is elmondható, hogy minél nagyobb a motor teljesítménye, annál több kárt okoznak a vezetőik. A kisautóknál a kárgyakoriság 3 százalék alatt marad, a közepes, 50-100 kilowattos járműveknél nem éri el a 4 százalékot, ugyanakkor a 180 kilowattosnál nagyobb teljesítményű gépeknél már megközelíti az 5 százalékot. Az okozott károk átlagos értéke azonban nem függ attól, mekkora autóval történt a baleset, sőt a statisztika szerint éppen az egészen kis teljesítményűek okozzák a legnagyobb károkat. Ebben persze szerepe lehet annak is, hogy ezekben viszonylag szerények a védőberendezések, így a személyi sérülések súlyosabbak lehetnek.

A motorosok a jegybank adatai szerint szabályosan közlekednek, nagyon kevés kárt okoznak. A kárgyakoriság náluk alig éri el a fél százalékot, a két keréken járókra is igaz viszont, hogy minél nagyobb teljesítményű jármű van alattuk, annál több balesetet okoznak. Az átlagos kár ráadásul az esetükben hatalmas, csaknem egymillió forint. A legnagyobb károkat tavaly a 36-70 kilowatt teljesítményű motorkerékpárokkal okozták, ezeknél az átlagos kárérték 2,2 millió forint volt.

Forrás: vg.hu

CLB TIPP: Kalkulátorunk segítségével egyszerűen összehasonlíthatja a biztosítók kötelező biztosítás ajánlatait! Kötelező kalkulátor >>

Miért nem lehetséges a magyar biztosítóknál az aktív kárrendezés?

A tavalyi évben ismét nyereséges lett a kgfb-piac Magyarországon. Ugyanakkor a kárrendezéssel kapcsolatban sok esetben a károsult, a járműjavítók és a biztosító érdekei még mindig nem minden esetben egyeznek. De merre tart most a piac? Mi alapján választ az autós? Hogy működik a biztosítók és a szervizek viszonya? Milyen lehetőségei vannak az ügyfeleknek a javításra, és mit tehet a biztosító, ha szerinte túlszámlázás történt? Ezekről is kérdeztük Szombat Tamást, a Magyar Biztosítók Szövetsége (MABISZ) Gépjárműbiztosítási tagozatának elnökét.

Bár a korábbi években nem volt sikeres, 2016-ban újra nyereséges lett Magyarországon a kgfb termék. Mi ennek az oka?

Ez a változás alapvetően annak köszönhető, hogy minden piaci szereplő áremelést hajtott végre. Úgy is nézhetjük, hogy a piac korábban veszteséges volt, és ezt nem tolta tovább, hanem kiigazította.
Jelenleg azt tapasztaljuk, hogy van egy erőteljes általános bérnyomás. A bérek gyakorlatilag minden szektorban emelkednek, ezt mi is erőteljesen éreztük a javítói óradíjakon keresztül - amelyeknek az emelkedése a kárrendezésekben továbbgyűrűzik. Az óradíjak átlagban majdnem 10 százalékkal emelkedtek. De az alkatrészárakban is van egy emelkedő tendencia.
A közlekedési szokásokban pedig az tapasztalható, hogy az emberek többet autóznak, így nagyobb az esélye annak, hogy balesetet okozzanak, vagy szenvedjenek. Sajnos megállt a korábbi kedvező, csökkenő trend a súlyos, halálos sérüléseket tekintve.

De ha már nem az ár az egyedüli döntő tényező, mi alapján választanak az autósok? Eljött az az idő, amikor a biztosító neve is nyom a latban?

Az elmúlt években több jele is volt annak, hogy itt is számít a megbízhatóság. Ahogy a javításoknál is azt vesszük észre, hogy az ismertség, a szerviz megbízhatósága számít, ugyanez elmondható a biztosításoknál is. Voltak rossz tapasztalatok, a csődök miatt fedezet nélkül maradt ügyfelek kárait a közös szövetségi alapból a MABISZ-nak kellett rendeznie.
Ugyanakkor még mindig azt látjuk, hogy talán a kgfb-nél figyelik legkevésbé az ügyfelek a márkákat, itt a díj fontosabb, hiszen mindenki majdhogynem adóként tekint rá - de azért, mint azt a biztosítói szövetség idei közvélemény kutatásában is tapasztaltuk, a szolgáltató megbízhatósága már az első helyre került.
Akinek volt rossz tapasztalata akár kárügyintézésben, akár ügyviteli dologban - például nem kapta meg a csekkjét, vagy nem kapott figyelmeztetést, hogy díjhátralékba került - az adandó alkalommal könnyen vált olyan biztosítóra, amelyiknek az a híre, hogy gyorsabb és pontosabb ügyvitellel rendelkezik, stb.

Az elmúlt időszakban sok hír látott napvilágot arról, hogy nem zökkenőmentes az együttműködés a biztosítók és a szervizek között. Felmérések szerint bizonyos szervizek többet számláznak, ha a biztosító által fizetett javításról van szó. Mit tapasztalnak ezzel kapcsolatban?

Kétségtelen, hogy a szervizek is erőteljesen versenyeznek egymással, a betérő ügyfeleket meg akarják fogni, különböző kedvezményeket tudnak adni. Azonban amikor a biztosítóval számolnak el, mindig a kalkulációból indulnak ki, tekintet nélkül arra, hogy az alkatrészek között is lehetnek akciós árkülönbségek.
Kiindulhatunk abból is, hogy Magyarországon 14 év az autók átlagéletkora. Nem biztos, hogy a javításokat mindig eredeti gyári alkatrésszel illetve új karosszéria elemekkel kell megvalósítani. Az új alkatrészt a biztosító esetleg avultatni fogja, és az ügyfélnek így már nem éri meg a javíttatás, miközben egy utángyártott alkatrész, egy jó minőségű bontott karosszéria-elem tökéletesen megfelel egy 12 éves autóba.

Ez egyébként külföldön is bevett gyakorlat?

Kelet-Európában mindenképpen ismert gyakorlat, miként a legtöbb nyugat-európai országban is, hiszen - a közhiedelemmel ellentétben - ott sem mindig olyan fiatal a gépjárműpark. Gondolta volna, hogy Svájcban például tizenkilenc év az átlagéletkor?

Kétfajta kárrendezési eljárásról beszélhetünk a gyakorlatban: az egyezségi, illetve a számlás kárrendezésről?

Igen. A törvény azt mondja ki, hogy a biztosító kártalanítja az ügyfelet, a káridőponti értékhez viszonyított veszteségét téríti meg. De ez nem kötelezi az autóst arra, hogy meg is csináltassa a járművet, a pénzt tehát bármi másra is elköltheti. Ilyenkor a rendelkezésre álló dokumentumok, kárfelvételi jegyzőkönyv, szemle alapján a biztosító megállapít egy kárösszeget, és ezt felajánlja az ügyfélnek, aki, ha azt elfogadja, egyezséggel zárul a káresemény.
Ehhez képest az ún. számlás javításnál az ügyfél azt mondja, hogy elviszem egy általam megbízott szervizbe, és a szerviz jár el a biztosítónál. Ilyenkor a biztosítónak fogja leszámlázni a javító a kalkulációban jóváhagyott alkatrészeket a saját rezsióradíjával.

Mit tehet a biztosító, ha szerinte túlszámlázás történt?

Beépített szemlének hívják, amikor megtörtént a javítás, és ellenőrizzük, hogy valóban a számlán szereplő tételek kerültek be, és ezzel egyre gyakrabban találkozunk.
Tegyük hozzá: a legtöbb esetben nem a biztosítót fogja leginkább a kár érni, sokkal inkább az autóst. Ha a szerviz egy 12-14 éves autónál új alkatrészeket szerepeltet a számlán, akkor mi ott avultatást végzünk el. Lehet, hogy az ügyfélnek egy 13 éves autó esetében végül több százezer forintot kell ráfizetnie a javíttatásra, mert a szerviz új alkatrészeket használt fel. Ezért szoktuk felkínálni a károsultnak az egyezségi kárrendezést.
Tehát nézzen körbe, és ha tud egy szervizt, ahol megcsinálják ennyiért, akkor csináltassa meg. Ha nem, akkor az árajánlatát kérje számlásra, és ez alapján fogunk elszámolni.
Az új autók esetében a probléma marginális, a kártérítés fedezi a javíttatást. De az idősebb autóknál nem mindegy, hogy hol javíttatják. Vannak olyan kisebb szervizek, ahol nem valamely márka által előírt, óriási szalont kell működtetni, aminek a költségei megjelennek a munkadíjakban is. Ezért lehetnek ilyen hatalmas eltérések a szervizek munkadíjaiban is.
Ráadásul amennyiben a nem márkaszervizek utángyártott alkatrészekkel dolgoznak, ebből semmilyen bajuk nem származik. A márkaszervizeknek viszont van egy kötelezettségük a gyártó felé, hogy mennyi gyári alkatrészt kell eladniuk, így alapesetben nem a lényegesen, akár 50-60 százalékkal olcsóbb utángyártottakat fogják beépíteni. Egy idősebb autó karosszéria-sérülése esetében pedig tökéletesen megfelelhet a bontott alkatrész is. Vannak nagyon jó szervizek, amelyek együttműködnek az ügyféllel, és ezt elmagyarázzák neki, és vannak olyan biztosítók, amelyek ugyancsak erre bátorítják az ügyfeleket.

Mivel egyre idősebb a hazai autópark, egyelőre nem valószínű, hogy ez a helyzet megváltozik?

Inkább azt mondanám, hogy egyre okosabbak az emberek, egyre inkább tájékozódnak. Azt tapasztalom, hogy egyre több az egyezségi kárrendezés, a szándék is növekszik arra, hogy megállapodjunk. Egyre több az olyan szerviz is, amelyik tud nagyon jó ajánlatot tenni. Ha egy tízéves autónak pedig nincs cascója, és saját hibás a kár, ott végképp érdemes egy utángyártott alkatrésszel, bontott karosszéria-elemekkel dolgozó szervizt keresni.

Más országokban, például Nyugat-Európában azért nem jelentkezik ez a probléma, mert valamilyen más megoldást használnak, mint például a direkt, avagy aktív kárrendezés?

Ez nem ezzel van összefüggésben, hanem azzal, hogy ott a díj a magyar 4-5-szöröse, amiből fedezni lehet a magasabb javítási határt is. De persze az sem mellékes, hogy például Németországban néhány évvel alacsonyabb, 9,5 év a gépjárműpark átlagéletkora, és gyakoribb az, hogy három évenként lecserélik az autót. Ezekben az autókban pedig jellemzően csak a kopó-forgó alkatrészeket lehet avultatni, és a károk zöme inkább karosszériaelemeket érint, amelyekkel 1-3 év normál használat mellett általában semmi nem történik egy német garázsban. Egészen más a helyzet és más a probléma akkor, amikor a kereskedők egy 14 éves autóba akarják eladni az új alkatrészeiket. Nem megalapozott érv az sem, hogy az egyezségi kárrendezés a feketegazdaságot erősíti.
Magyarországon a kormány részéről egyértelműek az intézkedések: vissza akarják szorítani a feketegazdaságot, a sufnituningot, a számlaadás elmulasztását. Az online pénztárgépek megjelenésével ezeknek az ideje lejárt. Az ügyfélnek is érdeke, hogy kapjon számlát a javíttatásról, hiszen ha bármi garanciális probléma történik, akkor tudja mondani, hogy ezt kicserélték, itt a számla róla.

Sokat hallani az úgynevezett aktív kárrendezésről: mi ennek a lényege, hogy működik a gyakorlatban?

Európa néhány országában működik ez a típusú kárrendezés, amikor a károsult biztosítója téríti meg a kárt és elszámol a károkozó biztosítójával. Ezekben az országokban ezt a törvény megengedi, és a biztosítók egymás között egyértelműen szabályozzák a folyamatot.
A magyar piacon is volt kezdeményezés erre, de miután a végső kár viselőjének a joga megállapítani azt, hogy milyen típusú baleset történt, és hogy ki a felelős a kárért, így a felelősséget neki kell elismernie, és azt mondani, hogy belép a biztosítottja helyére.
Innentől kezdve az aktív kárrendezésnek a magyar jogi környezetben abszolút nincs tiszta helyzete a kötelező felelősségbiztosítás piacán.
Tegyük hozzá, hogy azokban az országokban, ahol van direkt kárrendezés, ott a kötelező gépjármű-biztosítási díjak jóval magasabbak, mint Magyarországon.

Vannak olyan vélemények, hogy a biztosítók túl könnyen nyilvánítják gazdasági totálkárosnak az autókat. De mi áll ennek a hátterében? Valóban egyszerűbb ezzel a biztosító dolga?

Ez akkor fordul elő, ha a javíttatás költsége- a roncs értéket is figyelembe véve - meghaladja az autó balesetkori forgalmi értékét. A biztosító pedig csak eddig az összeghatárig tudja állni a kártérítést. Könnyű például belátni, hogy ha elviszem egy márkaszervizbe a súlyosan sérült, 10 éves autómat, és ott új alkatrészeket építenének be 15-20 ezer forintos rezsióradíjakkal, annak költségét a biztosító csak a jelenleginél sokkal magasabb kgfb-díjak mellett tudná vállalni. De még így sem működne a dolog, hiszen ilyen esetben a megjavított gépkocsim értéke magasabb lenne, mint a baleset pillanatában volt, a káron gazdagodást pedig nem engedi a Ptk. sem.
Gazdasági totálkár esetén az ügyfél mérlegelhet. A kártérítésből vehet a baleset előtti állapotú autójához hasonlót, vagy megpróbálhatja egy olcsóbb szervizben forgalomképes, biztonságos műszaki állapotba hozni a gépkocsiját.

A szervizeknél komoly munkaerőhiány alakult ki az elmúlt években, sok szakember ment külföldre dolgozni. A biztosítók érzékelik ezt?

Mi leginkább az elszámolásokon, a javíttatás minőségén tudjuk leszűrni, hogy milyen a munka. Inkább ezeken látjuk, hogy sokszor nem megfelelően képzett munkaerőt alkalmaznak, lelassulnak a folyamatok, nem az elvárt minőségben történnek meg a javítások. A lassulás az, ami elsődlegesen tetten érhető - ez majdnem minden területen így van.

Forrás: www.portfolio.hu

Robogóra is kell kötelező?! – Sokan még ezt sem tudják, vagy nem is érdekli őket

A biztosítók szövetsége szerint a robogósok alig 15-20 százaléka fizeti ki a pár ezer forintos díjat.

A nyári időszakban évről évre egyre több robogó jelenik meg a hazai utakon. Jelenleg már több mint félmillió robogó üzemel az országban, ezeknek mintegy 55 százalékára kötöttek már valaha kötelező gépjármű-felelősségbiztosítást (kgfb). Ugyanakkor a Független Biztosítási Alkuszok Magyarországi Szövetségének (FBAMSZ) becslése szerint mindössze 15-20 százalékuk után fizetik ki rendszeresen az átlagosan évi 3 ezer forintnyi díjat. A mulasztók az évi néhány ezer forint spórolásával sokat veszíthetnek: rendőri igazoltatás során büntetés jár a mulasztásért, ugyanakkor károkozás esetén átlagosan 350 ezer forintnyi átlagos kárösszeget kell saját zsebből kifizetniük.

„Sok esetben a tulajdonosok sem tudják, hogy a segédmotoros kerékpárokra (a robogók nagy része ebbe a kategóriába tartozik) kötelező kgfb-t kötni, amennyiben azok részt vesznek a közúti közlekedésben – magyarázza Papp Lajos, a FBAMSZ Gépjárműszekciójának elnöke. – Más esetben szándékosan kerülik meg a díjfizetést, melynek meglétét (rendszám vagy más, jól látható azonosító hiányában) a hatóságok csak közúti ellenőrzés keretében tudják ellenőrizni.”

A biztosítók a robogókra rendszám híján alvázszámra kötik a kötelezőt, melynek díja általában évi 2,5-3 ezer forint közé esik. Ugyanakkor az MNB statisztikái szerint mind a 12kW alatti, mind a 13-35kW közötti teljesítménykategóriába eső motorok által okozott károk átlagos összege eléri a 350 ezer forintot, de személyi sérülés esetén nem ritka a milliós összeg sem. Fontos könnyebbség a károsultaknak, hogy amennyiben biztosítatlan robogó okoz kárt, a károkozó helyett a MABISZ Kártalanítási Számlája fizeti ki a kárösszeget, majd utólag behajtja a károkozón.

Gyakori eset azonban, hogy a károkozó robogó elhagyja a helyszínt, és ilyenkor utólag szinte lehetetlen az elkövető beazonosítása. Mind ezen, mind a biztosításkötési arányon jelentősen javítana egy olyan rendelkezés, amely kötelezően rendszámmal látná el a robogókat is. A forgalomba helyezés és kivonás lehetőségével sikerülne kiszűrni azokat a robogókat is, amelyek tulajdonságaik alapján (50 cm3 feletti motortérfogat) már nem is a segédmotoros kerékpár kategóriába tartoznak, vagyis a kötelező megfizetése mellett esetükben első forgalomba helyezéskor regisztrációs adót is fizetni kell, emellett használatukhoz külön motoros jogosítványra is szükség van.

Forrás: www.hvg.hu

CLB TIPP: Robogóval rendelkezik? Hasonlítsa össze Ön is a biztosítók KGFB ajánlatait kalkulátorunk segítségével! Kötelező biztosítás kalkulátor >>

Mitől emelkedhetnek a KGFB-díjak?

A gépjármű tulajdonosok ugyan nyűgként élik meg a kötelező gépkocsi felelősségbiztosítást, ám ha balesetet szenvednek, többségében elégedettek a biztosítók szolgáltatásaival. Most azonban felmerült a módosítás igénye, amivel az autósok akár rosszul is járhatnak.

Az autósok örök félelme, hogy balesetet szenvednek. Ha a személyi sérülést ilyenkor el is kerülik, ez bizonyos fokú hercehurcával jár, hiszen meg kell javíttatni a kocsit, és a javítás költségeit is érvényesíteni kell a biztosítóval szemben. Utóbbi kapcsán azonban jó hír, hogy a tapasztalatok szerint ha baj van, akkor van segítség, legalábbis a MABISZ számára a Századvég által készített gépjármű-biztosítási témájú kutatás adatai ezt tükrözik. Az idei felmérés szerint jelentősen elégedettebbek a gépjármű tulajdonosok a KGFB-ügyekkel kapcsolatosan biztosítójuk eljárásával és kapcsolattartásának módjával. Valamivel több mint 10 százalékponttal nagyobb arányban elégedettek maximálisan biztosítójukkal, mint 2015-ben vagy 2016-ban, bár már a megelőző években is kifejezetten jó volt a megítélésük. Negatív véleményt kevesebb, mint 5 százalékuk fogalmazott meg.

A CASCO megkötésekor szintén az a legfontosabb szempont, hogy megbízható társasággal kössenek szerződést (59 százalék), az alacsony díj pedig a második, ötödük számára a legfontosabb. Szintén nagyon elégedettek az ügyfelek a CASCO ügyekkel kapcsolatban: több mint 80 százalék pozitív értékelést adott.

Az elmúlt két év felmérési eredményeihez hasonlóan, most is külön vizsgálat tárgyát képezték a kárt szenvedett autótulajdonosok. Ők is kifejezetten elégedettnek bizonyultak a biztosítókkal, különösen a saját biztosítójuk szolgáltatásával. A biztosítási eseményről beszámoló válaszadók kétharmada volt inkább vagy teljesen elégedett a károkozó biztosítójának szolgáltatásával, 85 százalékuk pedig saját biztosítójával.

A közvélemény tehát nem kíván változtatni a kialakult gyakorlaton, ám vannak ellenérdekeltek is. A kárt szenvedett autósok ugyanis kétféle módon juthatnak pénzhez: vagy számlára javíttatja meg az autóját és a biztosító ezt egyenlíti ki, vagy a kárfelvételi jegyzőkönyv alapján kikalkulált összegről egyezséget köt a biztosítóval. Ez esetben eldöntheti, hogy mire fordítja az így kapott pénzt. Míg az újabb autók tulajdonosai szinte minden esetben a számlás javítást igénylik, addig a korosabb járművek tulajdonosai sok esetben egyezségi kárrendezést választanak a számlás helyett. Ez általában akkor éri meg, ha úgy érzik, hogy a biztosító által felajánlott javítási költségeknél olcsóbban tudják megjavíttatni a kocsijukat, például saját munkával. Vagy amennyiben olyan az autó sérülése, hogy az nem zavarja a szabályszerű működtetését, s esetleg másra jobban kell a pénz, akkor is jó választás lehet az egyezségi kárrendezés.

Dr. Hangyási István a MABISZ Gépjármű Kárrendezési Bizottság elnöke azt közölte az mfor.hu-val, hogy a piaci adatok alapján körülbelül a károk 30-35%-ánál választ a károsult egyezségi kárrendezést. Két jól elhatárolható csoport él ezzel a lehetőséggel. A hazai gépjárműpark elöregedése miatt azok vállalják elsősorban ezt a kárrendezési módot, akiknek a gépjárművük az 5-8 évet meghaladja és egy márkaszervizben történő javítás költségei nagyobbak lennének, mint a biztosító által kínált kárrendezés. KGFB-re rendezett károknál ugyanis az eredeti állapot helyreállítása a kötelezettség. Tehát egy 5-8 éves autót ilyen alkatrészekkel kell(ene) helyreállítani, illetve adott esetben az esetleges korábbi károk miatt avultat is a biztosító. Ha tehát gyári új alkatrészekkel javítják meg a gépkocsit, akkor magasabb lesz az értéke, mint a baleset pillanatában volt, s ennek az értékemelkedésnek a különbözetét a biztosító értelemszerűen levonja a kifizetéséből. Ezért az ilyen károsultak is inkább egyezségi kárrendezést választanak, hiszen egy kisebb műhelyben utángyártott - a gyári újjal megegyező minőségű, de olcsóbb - alkatrészekből is műszakilag megbízhatóan és megfelelő minőségben helyre tudják állítani a sérült gépjárművet.

Szintén az egyezségi kárrendezést választják azok a tulajdonosok, akiknek a gépjárműve finanszírozott és a gépkocsi javítási költsége a gazdasági totálkár határán mozog, mondta el MABISZ Gépjármű Kárrendezési Bizottság elnöke. Ha ugyanis a gépkocsi gazdaságosan nem javítható, akkor, mint fentebb utaltunk rá, a káridőponti értéket kifizeti a biztosító, de a finanszírozás lezárásának többletköltségét nem. Ezért inkább egy alacsonyabb óradíjjal dolgozó szervizt választanak az ilyen gépkocsik tulajdonosai, mert a munkadíj és alkatrészár ottani alacsonyabb volta miatt az ilyen műhelyben még a jármű gazdaságosan javítható.

Az egyezségi kárrendezés ugyanakkor a szakszervízek szemét csípi, szerintük ugyanis feltételezhető, hogy a javítások egy része számla nélkül, feketén történik. Nem osztja ezen véleményt a MABISZ illetékese. dr. Hangyási István azt hangsúlyozza: a kártérítésnek ez a fajtája nem jelenti, hogy a feketegazdaságba áramlik a pénz. Sokkal inkább azt, hogy a károsult szabadon dönt, kivel javíttatja meg a gépjárművét. A károsult megkeresi a számára legolcsóbban dolgozó szervizt. Ez egyfajta versenyt generál a javítók között. A kártérítést kapott ügyfelek érdeke, hogy a javításról számla készüljön egyezséges kárrendezésnél is, hiszen ezzel tudják a garanciát érvényesíteni. Ráadásul, ha valami ok miatt az egyezségben meghatározott összeg nem lenne elegendő a javításra, akkor a számla összege és az egyezségi kárrendezés közötti differenciát - ha az indokolt - megtéríti a biztosító. Tegyük hozzá, hogy a feketegazdaság elleni harc egyébként is az adóhatóság feladata, s ehhez megvannak a megfelelő olyan eszközei, mint például az online kassza.

Érdemes megemlíteni, hogy a kérdés kapcsán számos álláspont és érdek ütközik. Azt a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) nemrég közölt átfogó piacelemzésben is leszögezi, hogy hiányzik az árverseny a kgfb-alapú javítási szolgáltatásoknál. A számlás biztosítói kárrendezéssel összefüggésben történő javítás speciális piacot jelent a javítói piacon belül, mivel ezekben az esetekben más a megrendelő (károsult) és más a szolgáltatásért konkrétan fizető személy (biztosító). Utóbbi pedig nem számíthat azokra a szolgáltatási díj és alkatrészár kedvezményekre, amelyekkel a szakszervízek a magánügyfeleket próbálják magukhoz vonzani. Biztosítós számlás javítások esetében a javítást végző vállalkozások a munkadíjat és az anyagköltséget a lehető legmagasabb áron számlázzák ki, amit a biztosító kénytelen kifizetni. A javításokat végző cégeknek tehát az a jó, ha minél többen a számlás kárrendezés mellett döntenek, míg a biztosítók számára elvileg az egyezségi megoldás lehet kecsegtetőbb. A károsult számára pedig alighanem az a jó, ha van választási lehetősége.

A MABISZ illetékese is azt mondja, amit az érvényben lévő jogszabályok is rögzítenek: maga a biztosítás nem is a javításra szól, hanem a kár megtérítésére vállalt kötelezettséget jelent. A kártérítés alapvetően pénzbeli kártérítés, senki nem kötelezhető, hogy a kapott összeget ténylegesen a jármű javítására fordítsa. A biztosítók csak azt tudják ellenőrizni, hogy a számlával helyreállított gépkocsiban valóban a számlán szereplő javításokat végezték, illetve az azon feltüntetett alkatrészeket cserélték ki.

Érdemes azt is kiemelni, hogy a fent idézett piackutatás szerint az autósok alapvetően elégedettek a kialakult helyzettel, s számukra minden mást felülíró szempont a megbízhatóság. Az adatok azt mutatják ugyanis, a szerviz kiválasztásánál a legfontosabb tényező, hogy az autó megbízhatóan, biztonságosan működjön (80 százalék) – a gépjármű tulajdonosoknak több mint a háromnegyede ezt válaszolta. Második legfontosabb, hogy eredeti alkatrészt építsenek be (30 százalék), harmadik pedig, hogy gyorsan megjavítsák az autót (28 százalék). A gépjármű tulajdonosok mindössze 14 százalékának fontos csak az, hogy márkaszervizben javítsák az autót, vagy hogy számlát kapjon az elvégzett szolgáltatásról.

Ha azonban az egyezségi rendezést a jövőben korlátoznák, az valószínűleg rosszul érintené az alacsonyabb jövedelműeket valamint az idősebb kocsival rendelkezőket, hiszen most a viszonylag magas rezsióradíjjal és eredeti alkatrészekkel dolgozó márkaszervizeknél olcsóbb megoldást illetve a kapott kártérítés szabad felhasználását is választhatják. Illetve rajtuk, valamint közel ötmillió díjfizető társukon csattanna az ostor akkor is, ha a javítási költségek megemelkedése miatt a magyar KGFB díjak, amelyek még most is Európában a legalacsonyabbak között vannak, ugrásszerűen megdrágulnának.

Forrás: www.mfor.hu